Ellentétek országa. A fejlett technológia és a nagy termelékenységű ipar jól megfér a hatalmas erdőségek és számtalan tó érintetlen szépsége mellett.
Természeti adottságaikra különösen vigyáznak. Svédország hatalmas területének (449964 km2) déli része jobbára sík, míg az északi zömében hegyes, partvonalát pedig több mint 20 ezer kisebb-nagyobb sziget tarkítja. Az ország legnagyobb része azonban dombvidék, amelynek jellegzetes tájképi elemei a tűlevelű erdők és a sötét vizű tavak. A táj arculatát délen szántóföldekkel és rétekkel övezett tölgy- és bükkerdők, a magasabb szélességeken pedig sok fátlan terület, a tundra, teszi változatosabbá. E természeti értékek védelmének céljából, a városiasodás és az iparosodás környezetromboló hatásai ellen emelt szót a 19. század végén először a svéd környezetvédelmi mozgalom. 1909-ben megalapították a Svéd Természetvédelmi Szövetséget (SSNC), amelynek tagságát jobbára akadémikusok alkották, s a természet védelme érdekében nemzeti parkok létesítését követelték. Az 1960-as években nemzetközi hatásra és az egyre nyilvánvalóbb környezeti problémák miatt a környezetvédelem egyre nagyobb jelentőséget kapott. A Szövetség tagsága is egyre bővült és több új nem kormányzati szervezet (NGO, pl. WWF, Greenpeace,…) is alakult. A legfontosabb témák a víz- és nukleáris erőművek, az erdőgazdálkodás és a mezőgazdálkodás, a közlekedés és az energiaproblémák. Mára a környezetvédelem a svéd mindennapi élet részévé vált. Itt található Európa legnagyobb nemzeti parkja, az 1970 km2-es Sarek Lappföldön.
Érintetlen vadon. Svédországnak csaknem a felét erdők borítják, azonban a múltban a faszén és fakátrány előállítására, épületfának és tűzifának használt erdei fák túlzott kitermelése miatt az erdők fogyatkozni kezdtek, ezért programot indítottak a védelmükre. Ma már több fát ültetnek, mint amennyit kitermelnek, s ezt a célkitűzést segítette elő néhány mocsár lecsapolása és betelepítése is.
Az érintetlen vadonban így is hatalmas területek maradtak fenn, ahol vándormadarak nagy csapatokban jelennek meg és medvék, őzek, jávor- és rénszarvasok kóborolnak. A tengerpartot kisebb-nagyobb szigetcsoportok kísérik, de szigetek tagolják az ország belső lévő tavakat is, amelyek közül a Vänern és a Vättern Európa legnagyobb tavai közé tartozik. A tavakat tápláló folyók vad vízesésekkel zúdulnak alá, s a lenyűgöző zuhatagok többségét elektromos áram termelésére hasznosítják.
A svéd ipari szakértelem. Alig valamivel több mint 8,5 millió ember él Svédországban, de míg az ország egyharmadát kitevő déli rész mindig népesebb volt, addig hatalmas területek továbbra is gyéren lakottak. Északon, ahol a vidéki élet jóval nehezebb, folyamatos az áramlás a városok és a déli országrész felé. A fa a legfontosabb exportcikk és Svédország a világ egyik legnagyobb vasérctermelője. Az országnak nemigen van szén- és kőolajlelőhelye, így az ipar fejlődése jórészt a vízenergia felhasználásának fejlődésétől függ. Az iparosodás meglehetősen későn indult meg, azonban a 19. század végén az ország átvette az angol és a német acélgyártás módszereit, a papír- és cellulózgyártás mechanikai és kémiai folyamatait, majd az előtérbe lépett a svéd találékonyság.
Alfred Nobel feltalálta a dinamitot és egy ipari birodalmat teremtett, a Bofors hadianyaggyár pedig világszerte ismertté vált az itt gyártott könnyű automatalövegekről. A svéd bútortervezés és háztartási eszközök gyártása is világhírű lett, tiszta és egyszerű formák, különleges harmónia jellemzi üveg- és porcelántárgyaikat, textilipari termékeiket és konyhai eszközeiket. A nehézipar is profitált a jól szervezett energiaprogramból az elektromos berendezéseket és gépeket gyártó cégekkel, amelyek termékeit (hajó, varrógép, motorkerékpár, gépkocsi, repülőgép, …) az egész világ elismeri. A késő iparosodás legnagyobb előnye az lett, hogy a svéd városok így elkerülhették a nyomornegyedek és a pokoli gyárak szörnyűségeit, amelyek Európa más részeit az iparvárosok első nemzedékét sújtották.
A svéd városok zöme igen régi, és általában mindegyikben található egy-két történelmi épület. Az utcák szélességét, a lakóterületek és közterületek méretét mind szigorú szabályok határozzák meg. A nagyobb városokat a bérházak és néhány toronyház jellemzi, a magántulajdonú sorházak vagy kertes házak leginkább csak a külvárosokban találhatók.
A semleges mintaállam. Bár Svédország neve szinte egyet jelent a semlegességgel, az ország azért kivette a részét a háborúkból. Például a protestáns Gusztáv Adolf király volt a harmincéves háború (1618–1648) hadvezére. Svédország 1814 óta nem vett részt háborúban.
Iparilag fejlett, hatékonyan szervezett, magas életszínvonalú, egalitárius és politikailag semleges ország, ezért a 20. század egyik mintaállamának tekinthetjük.